KREATIV Café

Magyarország vezető kreatív portálja

Szótlanság

Diszplázia - figyelemzavarMurinai Angéla írása

Sokan ismerjük azt a problémát, mikor az otthon jókedélyű, dumás gyerekünk az iskolába lépve szótlanná válik. Jó esetben válaszol ugyan a kérdésekre, amit a pedagógus feltesz neki, de mindig csak éppen annyival, amennyi a legszükségesebb. Egy szóval sem többet annál, mint ami a legszükségesebb.

Otthon a szülő töri a fejét: Mi lehet az oka? Kérdezi a gyereket: Hát miért nem mesélsz? A dolog azonban nem lesz jobb ettől.
Mivel az én fiamnak is vannak ilyen problémái, elkezdtem utána olvasni a dolognak, de sajnos így, külön nem találtam erre anyagokat, segítséget. A szótlanságot, ami nem diszfázia, vagyis nyelvi zavar, hanem egy olyan állapot, amely bizonyos körülmények között lép fel, és "megakadályozza", hogy a gyerek kommunikáljon a környezetével, egyértelműen stressz okozza.
Teljesen felesleges ilyenkor erőszakoskodni és megpróbálni kicsikarni gyermekünkből a szavakat, mert ezzel csak jobban bezárjuk őt.

Találkoztam ilyen gyerekekkel akkor is, mikor tanítottam. Valahol, útközben elveszítették a bizalmukat, így hosszabb- rövidebb idő kellett, míg megszóltak és elkezdtek mesélni. Már akkor is azt gondoltam, a gyerek, aki hallgat, csak látszólag dacol. Belül nagyon, nagyon fél valamitől. Nem szeretne hibázni, ezzel még nagyobb bajba keveredni, így inkább elviseli a "piszkálást", dorgálást, mintsem kinyissa a száját.

Mi, szülők erről a viselkedésről csak hallomásból tudunk, mert (jó esetben) otthon nyoma sincs a szótlanságnak. Éppen ezért fáj, mikor a gyerekünket butának gondolják a szegényes közléseiért.
Na, persze, otthon elvileg biztonságban érzik magukat a gyerekek, és hisznek abban, hogy nem szégyenülnek meg, ha a gondolataikat, érzéseiket szabadon közlik. Ahogy azért sincs letolás, ha sírnak vagy nevetnek.
Ha szabad haragudniuk, megbántódniuk és mindezeket megtorlás nélkül kifejezhetik. Ha így tudunk az érzések szintjén szabadok lenni, akkor a szavak is könnyebben elindulnak majd.
Ettől függetlenül nem árt edzeni a kommunikációt minden szinten. Mutatok 4 játékot, melyeket akár egy osztályban is játszhattok, de ketten otthon is.

NÉMA KIÁLTÁS
A játék a testbeszédre koncentrál, és a szájról olvasást is fejleszti, igazán nincs köze a spontán beszédhez, de mégis ad a gyereknek egy biztonságot a beszédszituációban.
Hiszen beszél, még ha nem is a megszokott módon.
A legjobb, ha segítségként (főleg a kisebbeknél) cédulákra mondatokat írunk, azt ki kell húzni, és úgy elkiabálni a többieknek, hogy közben nem adunk ki hangot. A szájformát és a testbeszédet figyelve találják ki a többiek, vajon miről is kiabál a társuk.
Most jut eszembe! Hát ez a játék kiváló az artikuláció, a hangok pontos ejtésének gyakorlására. Íme néhány "ütős" mondat kezdésnek:

Vidd ki a kutyát pisilni!
Lecsúszott a slicced!
Kérek egy pohár vizet!
Szeretnék moziba menni!
Megütöttem a lábamat!
Ne mondj nekem csúnyákat!
Most elszomorítottál.

És a többi, és a többi. Látod, vannak benne kimondottan érzéseket kifejező mondatok. Fontos, hogy a játékban a gyerek kikiabálja az érzéseit, és fontos, hogy ordíthasson magáról kedves és szeretetteli mondatokat.
Sok- sok nevetés az ajándék, ha rászánod az időt, és játszotok egy ilyet.

Segítségképpen készítettem néhány játékkártyát, melyeket letölthetsz ITT ( 346.Játékkártyák)
Nyírás és esetleges laminálás után lefordítjátok őket, és felváltva lehet húzni közülük.

SZÁMOLÓS BESZÉLGETÉS
Beszéltető játék, ha szituációt adsz meg, és számokkal fejezitek ki magatokat. Add meg a szituációt és kezdjétek el a "beszélgetést":

Fogorvosi váróteremben ülsz, és valaki megszólít.
A parkban hintázol és egy idegen gyerek ül be a melletted lógó hintába.
Elveszítetted a táskádat egy üzletben, visszamész, és az eladótól érdeklődsz, hogy megtalálták- e.
Egy fiú kötekszik veled az iskola udvarán és te igyekszel elkerülni a konfliktust.
Otthon felejtetted a füzetedet, és meg kell mondanod a tanító néninek.
Az ebédlőben eléd tolakodik egy felsős gyerek.
Szeretnéd kipróbálni az osztálytársad biciklijét.
A többiek fociznak az udvaron. Te is szeretnél beállni közéjük.
Verekedés volt az udvaron. Te nem vettél benne részt, mégis gyanúba keveredsz, és a tanító néni kifaggat.

Elkezdjük a beszélgetést:
*  1-2-3-4.
*  5-6?
*  7-8-9-10.
*  11-12-13!

És így tovább. Utána elmondhatjuk, szerintünk miről szólt a párbeszéd. Vagy mondja el apa, aki kívülállóként hallotta a hangsúlyokat.

Érzed, ugye a szituációkat? Vannak hétköznapi helyzetek, de van olyan, ami azt sugallja: Védd meg magad, állj ki magadért!

Azt javaslom, ne légy túl engedékeny, ha játszol a gyerekeddel. Úgy értem, mi hajlamosak vagyunk arra, mikor eljátsszuk a tolakodó nagyfiút, hogy egy- két mondat után elnézést kérjünk, és előre engedjük a kicsit. Ez nem életszerű.

A játékban ő védett, tehát nyugodtan lehetsz a nagyszájú felsős, aki leordítja a kicsit.

A játék alkalmat szül arra a beszélgetésre, hogy milyen megoldási lehetőségek vannak a valóságban egy ilyen szituációra. Ha a tanárokkal való lehetséges konfliktusokat játsszátok, szintén van mód beszélgetésre és megoldási variációk játszására (pl. játsszuk el úgy, hogy meggyőzöd a fiút, megkéred a tanárt, kimagyarázod a helyzetet).

Mostanában nagyon gyakran alkalmazom a gyerekeimnél, mikor a félelmeikről beszélnek, hogy megkérdem, mi az a legnagyobb baj, ami érhet, ha ez vagy az megtörténik. A vége általában az, hogy rájönnek, a legszörnyűbb, ami történhet velük, hogy valakinek nem felelnek meg, vagy valaki mérges lesz rájuk. Jó, mi? És ezért a semmiségért képesek meghunyászkodni, szorongani, feladni önmagukat- ahogyan mi, felnőttek is :-).

No, játsszunk akkor tovább! A számok után a következő lépés a HALANDZSA. Ez sokkal nehezebb, mert eltűnnek a számok a kommunikációból, amik eddig vezettek. Olyan nagyon nehéz, hogy előfordulhat, hogy megkér a gyerek, inkább rendesen beszéljetek. És akkor már meg is érkeztetek a szabad beszédhez. Jöhet a fekete- fehér- igen- nem játék.

FEKETE-FEHÉR-IGEN-NEM
Ez most egy igen felkapott játék, a televízióban is megy, ha jól tudom.
Ketten beszélgetnek, az egyik a kérdező, a másiknak válaszolnia kell a kérdésekre úgy, hogy ezt a négy szót nem mondhatja ki.
Mindkét felet próbára teszi, hisz a kérdező igyekszik úgy kérdezni, hogy csőbe húzza a válaszadót, aki igyekszik ezt elkerülni.

Azt azért fontosnak tartom, hogy tudd, ezek a játékok mindenképpen kortól függően változnak. Nem várhatsz el komoly halandzsa játékot, mély megbeszélést egy 3 évestől, ám őt talán nem is gyötrik olyan gondok, mint a 10 éves tanulási zavarost, így hát ritkán szenved szorongásból adódó szótlansággal.

Bejelentkezés

 

 A cikkekben szereplő sablonok a fenti menüpont alatt és itt, a SABLONOK oldalon találhatók. A cikkben szereplő sorszám alapján tudod beazonosítani.

 

 

 

Hírlevél

 

Videó

Loading ...