Az alacsony kalóriatartalomról
- Részletek
- Kategória: Kreatív diéta
Mi számít alacsony kalóriatartalmú diétának? Az, ami úgy kezdődik, hogy "4 hét alatt 10 kilót"! Vagy ami úgy folytatódik, hogy naponta 600/800/1000 kalóriát ehet.
Ez ugyanis biztosan jóval kevesebb, mint az éppen aktuális szükséglete (mert ha nem így lenne, nem is kéne fogyókúráznia), de annál is jóval kevesebb, mint amennyire az ideális súlya fenntartására szüksége van.
Egy kb. 30 kilós egészséges gyereknek is szüksége van ugyanis körülbelül 1400-1600 kalóriára naponta! Nem is kétséges tehát, hogy a kevés kalóriát tartalmazó étrendtől mindenki fogyni fog, méghozzá eleinte akár meglehetősen sokat is.
A fogyás aztán egy idő múlva lelassul, majd általában a normál étrendre való visszatéréskor az ember villámgyorsan visszaszedi, amit keserves munkával leadott.
A kevés kalóriát tartalmazó étrend hátrányai
A baj az, hogy ha 1000 kalória körül vagy annál is kevesebbet eszik valaki naponta, akkor a szervezete úgy fog viselkedni, mintha éhezéssel kellene megbirkóznia (mert tényleg erről van szó).
Minden egyes kalória, amit megvon a szervezetétől (vagyis ami a szükségletekhez képest mínusz), azt jelenti számára, hogy az éhezés fenyegeti.
A reakciók igen változatosak:
* Növekvő étvágy - ráadásul a magas energiatartalmú szénhidrát- és zsírdús koszt iránt.
* Lassú anyagcsere (az anyagcsere folyamatok akár 45%-kal is lelassulhatnak) - emiatt fáradtnak és lassúnak érzi magát - és az is lesz. Mivel a szervezeted "takarékra" állítja magát, nehezebb bármilyen mozgást végezni, vagy pláne hosszabban edzeni, ami pedig a tartós zsírégetéshez alapvető. Ráadásul a lassabb anyagcsere miatt a normálisnál kevesebb kalória is elegendő lesz, azaz a fogyás lelassul, majd meg is állhat.
* Éhezéskor nem csak a zsírszövet, hanem az izmok is leépülnek. Ez egyrészt nem szép látvány, másrészt mivel a zsírégetés az izmokban folyik, a kisebb mennyiségű izom, kevesebb zsír elégetését teszi csak lehetővé.
* Jelentősen csökken a zsír lebontásában szerepet játszó enzimek mennyisége is.
* Felborul a normális súlyszabályozó mechanizmus - az "éhezés" végével, azaz a normális táplálkozásra való áttéréssel a szervezet egy darabig gyorsabban építi a zsírraktárakat.
Kell-e egyáltalán számolni a kalóriákat?
Igen, legalábbis eleinte. Egészen pontosan addig érdemes számolni a kalóriákat, amíg valaki el nem éri a normális súlyát és meg nem szokja, hogy csak akkor és annyit egyen, amikor és amennyire éhes. Legalább ennyire fontos azonban, hogy az étrend a megfelelő arányban tartalmazzon fehérjéket, zsírokat, és szénhidrátokat különben lelassulhat a zsírbontás.
Ezen kívül fogyókúrázóknak figyelniük kell arra is, hogy a szénhidrátok, amit megesznek, lehetőleg abba a csoportba tartozzanak, amelyek nem emelik meg túl gyorsan a vércukorszintet.
A kalóriaszámolás mindig úgy kezdődjön, hogy egy-két napi étrendből számolja ki azt a kalóriamennyiséget, amit jelenleg megeszik (ez nyilván sok). Ezután nézze meg, hogy az ideális súlyához mennyi az átlagosan szükséges kalóriamennyiség.
A kettő különbsége az, amennyivel az étrendből tartósan le kell faragni, csak ne egyből. Ha a kalóriamennyiség csökkentése nem fokozatos, a szervezet zsírraktározási hajlama nőni fog.
Ez ugyanis biztosan jóval kevesebb, mint az éppen aktuális szükséglete (mert ha nem így lenne, nem is kéne fogyókúráznia), de annál is jóval kevesebb, mint amennyire az ideális súlya fenntartására szüksége van.
Egy kb. 30 kilós egészséges gyereknek is szüksége van ugyanis körülbelül 1400-1600 kalóriára naponta! Nem is kétséges tehát, hogy a kevés kalóriát tartalmazó étrendtől mindenki fogyni fog, méghozzá eleinte akár meglehetősen sokat is.
A fogyás aztán egy idő múlva lelassul, majd általában a normál étrendre való visszatéréskor az ember villámgyorsan visszaszedi, amit keserves munkával leadott.
A kevés kalóriát tartalmazó étrend hátrányai
A baj az, hogy ha 1000 kalória körül vagy annál is kevesebbet eszik valaki naponta, akkor a szervezete úgy fog viselkedni, mintha éhezéssel kellene megbirkóznia (mert tényleg erről van szó).
Minden egyes kalória, amit megvon a szervezetétől (vagyis ami a szükségletekhez képest mínusz), azt jelenti számára, hogy az éhezés fenyegeti.
A reakciók igen változatosak:
* Növekvő étvágy - ráadásul a magas energiatartalmú szénhidrát- és zsírdús koszt iránt.
* Lassú anyagcsere (az anyagcsere folyamatok akár 45%-kal is lelassulhatnak) - emiatt fáradtnak és lassúnak érzi magát - és az is lesz. Mivel a szervezeted "takarékra" állítja magát, nehezebb bármilyen mozgást végezni, vagy pláne hosszabban edzeni, ami pedig a tartós zsírégetéshez alapvető. Ráadásul a lassabb anyagcsere miatt a normálisnál kevesebb kalória is elegendő lesz, azaz a fogyás lelassul, majd meg is állhat.
* Éhezéskor nem csak a zsírszövet, hanem az izmok is leépülnek. Ez egyrészt nem szép látvány, másrészt mivel a zsírégetés az izmokban folyik, a kisebb mennyiségű izom, kevesebb zsír elégetését teszi csak lehetővé.
* Jelentősen csökken a zsír lebontásában szerepet játszó enzimek mennyisége is.
* Felborul a normális súlyszabályozó mechanizmus - az "éhezés" végével, azaz a normális táplálkozásra való áttéréssel a szervezet egy darabig gyorsabban építi a zsírraktárakat.
Kell-e egyáltalán számolni a kalóriákat?
Igen, legalábbis eleinte. Egészen pontosan addig érdemes számolni a kalóriákat, amíg valaki el nem éri a normális súlyát és meg nem szokja, hogy csak akkor és annyit egyen, amikor és amennyire éhes. Legalább ennyire fontos azonban, hogy az étrend a megfelelő arányban tartalmazzon fehérjéket, zsírokat, és szénhidrátokat különben lelassulhat a zsírbontás.
Ezen kívül fogyókúrázóknak figyelniük kell arra is, hogy a szénhidrátok, amit megesznek, lehetőleg abba a csoportba tartozzanak, amelyek nem emelik meg túl gyorsan a vércukorszintet.
A kalóriaszámolás mindig úgy kezdődjön, hogy egy-két napi étrendből számolja ki azt a kalóriamennyiséget, amit jelenleg megeszik (ez nyilván sok). Ezután nézze meg, hogy az ideális súlyához mennyi az átlagosan szükséges kalóriamennyiség.
A kettő különbsége az, amennyivel az étrendből tartósan le kell faragni, csak ne egyből. Ha a kalóriamennyiség csökkentése nem fokozatos, a szervezet zsírraktározási hajlama nőni fog.
Király Ildikó
