Makramé karkötők és kulcstartók
- Részletek
- Kategória: Gyereksarok
Arnold Mónika szalértőnk ötleteAz óvodai életben rengeteg ábrázolótevékenységet folytatunk, de egy sem lehet annyira vonzó a gyermek számára, mint az olyan alkotómunkák, amelyek hordható termékeket eredményeznek.
A kisgyermek akárhányszor a csuklójára, vagy a kulcscsomójára tekint, mindig eszébe jut az óvodai kézműves foglalkozás öröme, az alkotásvágy és a csoportos munka élvezete.
Szükséges anyagok és eszközök:
* különböző színű kenderzsinegek
* olló
* ragasztószalag
* kulcskarika
* fagyöngyök, kendergyöngyök, egyéb díszítőelemek.
Előkészítése:
Ehhez a tevékenységhez elengedhetetlen a kényelmes ülőhely, és a megfelelő magasságú asztal, hiszen aprólékos, fokozott figyelmet igénylő munkáról van szó.
Balesetet esetleg az éles olló okozhat, de a nagycsoportosok már jórészt ügyesen bánnak ezzel az eszközzel. Előnyös, ha először vastagabb fonallal gyakoroltatjuk a makramé-technika alaplépéseit, hogy később, a karkötő és a kulcstartó készítésénél már biztosabb kezekkel dolgozzanak.
Néhány szó a technikáról
A makramé-technika már jóval időszámításunk előtt kialakult, az asszírok rojtcsomózásos technikáját fejlesztették tovább. Európába a mórok hozták be, a XV. században már iskolában is oktatták, akkoriban azonban még lenszálakat használtak alapanyagként. Ezzel a technikával készültek a legszebb csipkék. Mára a kenderzsinegen kívül a pamutfonalak, a szizál, illetve a szintetikus fonalak is bővítik a makramé alapanyagok tárházát.
Ezzel a technikával nemcsak ékszerek, kulcstartók, hanem virágtartók, táskák, övek, naptártartók, faliképek, napkerekek, lámpabúrák is készülhetnek. Az óvodában az egyszerűbb alapdarabokat tanítjuk meg a gyerekeknek, hiszen ez egy nehéz, fejlett koncentrációs képességet igénylő, időigényes munka.
A munka menete:
A karkötőkhöz, kulcstartókhoz a technika két alapcsomóját, vagyis a sprilálcsomót, és a takácscsomót, vagy más néven laposcsomót alkalmazzuk. Mindkét csomófajtához négy szál zsinegre van szükségünk, amelyeket egymás mellett rögzítünk az asztalon.
Spirálcsomó: A két külső szálat összekötjük a két középső szállal oly módon, hogy a jobb oldali szálat ráfektetjük a két középső szálra felülről, a bal oldalit pedig alulról. Az így keletkezett hurkot óvatosan széthúzzuk vízszintes irányban, majd ismételjük a folyamatot. Fontos, hogy mindig azonos oldalon kezdjük a csomózást, így néhány csomó után spirálisan tekeredik majd a munkánk.
Takácscsomó: Hasonlóan készül a spirálcsomóhoz, csak ennél egyszer az egyik, másszor a másik oldalról kezdjük a csomózást. Így nem spirálisan tekeredett, hanem lapos karkötőt, kulcstartót kapunk.
A karkötő esetében a csomók tetszőleges variálásával kialakítunk egy megfelelő hosszúságú munkadarabot, amelyet fa- vagy kendergyöngyökkel kombinálhatunk.
Néhány szó a technikáról
A makramé-technika már jóval időszámításunk előtt kialakult, az asszírok rojtcsomózásos technikáját fejlesztették tovább. Európába a mórok hozták be, a XV. században már iskolában is oktatták, akkoriban azonban még lenszálakat használtak alapanyagként. Ezzel a technikával készültek a legszebb csipkék. Mára a kenderzsinegen kívül a pamutfonalak, a szizál, illetve a szintetikus fonalak is bővítik a makramé alapanyagok tárházát.
Ezzel a technikával nemcsak ékszerek, kulcstartók, hanem virágtartók, táskák, övek, naptártartók, faliképek, napkerekek, lámpabúrák is készülhetnek. Az óvodában az egyszerűbb alapdarabokat tanítjuk meg a gyerekeknek, hiszen ez egy nehéz, fejlett koncentrációs képességet igénylő, időigényes munka.
A munka menete:
A karkötőkhöz, kulcstartókhoz a technika két alapcsomóját, vagyis a sprilálcsomót, és a takácscsomót, vagy más néven laposcsomót alkalmazzuk. Mindkét csomófajtához négy szál zsinegre van szükségünk, amelyeket egymás mellett rögzítünk az asztalon.
Spirálcsomó: A két külső szálat összekötjük a két középső szállal oly módon, hogy a jobb oldali szálat ráfektetjük a két középső szálra felülről, a bal oldalit pedig alulról. Az így keletkezett hurkot óvatosan széthúzzuk vízszintes irányban, majd ismételjük a folyamatot. Fontos, hogy mindig azonos oldalon kezdjük a csomózást, így néhány csomó után spirálisan tekeredik majd a munkánk.
Takácscsomó: Hasonlóan készül a spirálcsomóhoz, csak ennél egyszer az egyik, másszor a másik oldalról kezdjük a csomózást. Így nem spirálisan tekeredett, hanem lapos karkötőt, kulcstartót kapunk.
A karkötő esetében a csomók tetszőleges variálásával kialakítunk egy megfelelő hosszúságú munkadarabot, amelyet fa- vagy kendergyöngyökkel kombinálhatunk.
A kulcstartó sem sokban különbözik a karkötőtől, ennél valamivel rövidebb szálat készítünk, amelyet a végén egy kulcskarikára hurkolunk.
