Az önbizalom jegyei a kézírásban
- Részletek
- Kategória: Érdekességek
Nem véletlen, hogy a túltengő önbizalom megnyilvánulási formája a kihúzott derék, a kidüllesztett mellkas, a felvetett fej által megnövekedett dimenziók látványa. Pontosan ezt tükrözi a kézírás is szellemi síkon, a papíron.Az önbizalom és az önértékelés mutatója a kézírásban elsősorban az oválbetűk mérete és megformálása.
Átlagos esetben az „o”, az „a”, az „ö”, a „d”, „g” és „q” betűk oválrészének hibátlan lefutása majdnem szabályos kört formál.
Nem nagyobbat, és nem kisebbet, mint a többi középzónás betű, pld. az „n”, „v”, az „u”, bár szerencsésebb, ha kissé magasabb, mint szélesebb az ovál, amolyan álló ellipszist formáló.
Ilyen esetben stabil önbizalomról és megfelelő önértékelésről beszélhetünk.
A túl „kikezdhetetlen” önbizalom már gátja lehet a fejlődésnek ezért nem árt, ha a lélek néha befelé fordul némi önvizsgálat céljából.
További szempont a kivitel, mert ha sérült az oválbetü valamelyik oldala, akkor lehet következtetni, hogy az író ember önbizalomhiánya a gyermekkorából való, vagy a jövővel szemben aggodalmaskodó inkább.
Az előbbiekben leirt formával szemben, a fekvő ellipszist mutató oválok a gátlás-talan, lehengerlő típusokra jellemzőek, főleg akkor, ha méretük is kiugró a többi középzónás betűhöz képest (Ha csak kissé szélesebb az ovál, mint amilyen magas, jelezhet széles érdeklődési kört is – egyéb irásjegyekkel.)
Általában elmondható a grafológiáról, hogy szimbólumokban fejeződnek ki a jelentéstartalmak ezért, ha egy nagyformátumú, „elterülő” kézírást látunk, jog-gall jut eszünkbe egy önmagában erősen bizó ember, aki kihasználja a rendelke-zésre álló teret, sőt olykor túl is lépi azt.
Gondoljunk csak egy kanapén elterülő, két helyet is elfoglaló emberre, aki éppen nincs tekintettel másokra.
Ám, ha olyan oválbetűket látunk a kézírásban, melyek pontszerűvé zsugorodnak, vagy többnyire minimális méretűek, „soványak”, akkor egy félénk, szorongó, önbizalomhiányos emberrel állunk szemben.
Előfordul olyan jelenség is (ez eléggé gyakori), amikor az oválbetük méretei változnak. Általában arányos méretüek, de némelyik hatalmasra felfúvódik, szinte kiugrik a szövegből.
Ilyenkor az oktalanul fellobbanó önbizalom jegyeként értékeljük a jelenséget, de a kézírás egyéb jeleit is figyelembe véve, lehet a félénk ember kompenzációja mögötte.
Utasi Ilona
30 476 0009
