KREATIV Café

Be kell vallanom, hogy az első és legvonzóbb dolog volt a könyvön, amikor először megpillantottam, az a méretes Hugh Laurie fotó volt. Szintén vallomással tartozom, hogy nagy Dr. House rajongó vagyok így egy pillanatig sem vacilláltam a könyv megvételekor.

A kötet hátsó borítóján nem lehet túl sokat megtudni a történetről, csak a számtalan kritikus elismeréseit és dicshimnuszait tartalmazta, amit én nem nagyon szeretek, mert ha a szekértőknek tetszik, attól még nem biztos, hogy nekem is fog, de úgy éreztem az író személye kárpótol a történet ismerete nélkül is. A kiadó ötlete, hogy a mostanában oly népszerű színész kilencvenes években írt regényét fölkarolja és annak arcával reklámozza, kétségtelenül jó húzás volt. És most, hogy már képzeletünkben kezünkbe vettük a kötetet, átpörgettük a bő háromszáz oldalt, mélyüljünk el magában a történetben.

A főszereplőnket, Thomas Langet, fölbérelik, hogy öljön meg egy férfit, de ő nem vállalja, ehelyett nyomozni kezd az ügyben, miközben egy sokkal nagyobb összeesküvésbe bonyolódik. a kiváló angol humorral fűszerezett történet, egyed frappáns beszólásain az ember nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjék el.

A történet első fele kiváló: szép nők, akciók, összeesküvések, nyomozás. Ez kitart egészen addig, amíg fel nem bukkan az könyv eredeti címéül szolgáló fegyverkereskedő (Gun Seller). Ettől a ponttól zuhanni kezd a történet és minduntalan azt várjuk, hogy mikor szárnyal fel újra, de ezt sajnos csak a könyv legvégén tapasztalhatjuk.

Ebben a második részben derül ki, hogy ki a Balek és ha elszánjuk magunkat és ezen a részen is átrágjuk magunkat és sikerül elérnünk a végkifejlethez, akkor viszont valamiért mégis úgy tekintünk vissza a könyvre, hogy érdemes volt elolvasni és ha Mr. Laurie befejezi következő könyvét ( aminek címe Paper soldier, azaz Papírkatona), akkor azt is legalább ekkora izgalommal fogjuk a kezünkbe venni.

Hegedűs robin
Író, esztéta