Névtábla keresztelőre
- Részletek
- Kategória: Gyereksarok
- Megjelent: 2008. április 28. hétfő, 06:48
- Találatok: 8378
Török Klára cikke: Szerettem volna még egy névtáblát is a szobája ajtajára, de nem volt időm már apukámhoz elmenni, s ott farostlemezből kivágni az alapot.Ezért szétnéztem otthon.
Találtam egy vastagabb kartont, s két névjegykártyalapot. Ez a névjegykártya lap eredetileg is téglalap alakú volt 15*30 cm-es. Így ez adta az alapot. Ennél az alapnál körben 0,5-0,5 cm-rel kisebbre vágtam a kartont, s összeragasztottam a három réteget. A két névjegykártyalap közé a kartont tettem. Az elkészítés menete ua. mint föntebb. Csak itt nem volt szükség fehér alapozásra, mivel a lap eleve krémfehér színű volt. Először sárgával, majd az antikolt hatás végett egy pici zölddel, és barnással pamacsoltam be a lapot. Jöttek a szalvéták, természetesen ugyanabból a fajta szalvétából, amit a ládikánál, képkeretnél, virágkaspónál is használtam. A tábla közepére felkerült az ünnepelt szobatulajdonos neve, szintén akrillal megfestve, majd néhány virágot dequpázsoltam az összhang kedvéért a név mellé.
Eután már csak a felakasztás, rögzítés kérdése maradt hátra. Ehhez forgólyukasztóval lyukat ütöttem a két felső sarokba, majd ringli került a lyukakba. Ezután vettem egy 1 m hosszú drótot, az egyik végétől úgy 8 cm-re elkezdem föltekerni egy fakanál nyelére, s a másik végétől 8 cm-re abbahagytam. A végeket a lyukakba illesztettem, s egy kicsit meghúztam a feltekeret drótot, hogy a megfelelő hosszúságú legyen.
Így fillérekből nagyon mutatós tábla készült.
Ezek után már csak a csomagolás következett, s az izgalom a kedves anyuka részéről, hogy vajon mit készítettem Lilikének. Mert már nagyon kíváncsi volt rá. S természetesen én is eléggé izgatott voltam, mert mégiscsak egy keresztelőre állítottunk be saját ajándékkal, ami azért csak egyszer van egy gyermek életében, Szerencsére anyukának nagyon tetszett, nagyon örült neki, s remélem ha megnő Lilike neki is tetszeni fog, s tudni fogja, hogy ezeket az ajándékokat tőlönk kapta.
Ebbe a levélbe ennyi ötlet fért. Azért is küldtem be őket, mert én is bajban voltam a keresztelő előtt. Egyedi, mutatós, maradandó ajándékot szerettem volna adni. Ami nem utolsó sorban fillérekből elkészült. De azt hiszem, hogy a ráfordított időt, s odaadást nem lehet pénzzel mérni.
Találtam egy vastagabb kartont, s két névjegykártyalapot. Ez a névjegykártya lap eredetileg is téglalap alakú volt 15*30 cm-es. Így ez adta az alapot. Ennél az alapnál körben 0,5-0,5 cm-rel kisebbre vágtam a kartont, s összeragasztottam a három réteget. A két névjegykártyalap közé a kartont tettem. Az elkészítés menete ua. mint föntebb. Csak itt nem volt szükség fehér alapozásra, mivel a lap eleve krémfehér színű volt. Először sárgával, majd az antikolt hatás végett egy pici zölddel, és barnással pamacsoltam be a lapot. Jöttek a szalvéták, természetesen ugyanabból a fajta szalvétából, amit a ládikánál, képkeretnél, virágkaspónál is használtam. A tábla közepére felkerült az ünnepelt szobatulajdonos neve, szintén akrillal megfestve, majd néhány virágot dequpázsoltam az összhang kedvéért a név mellé.
Eután már csak a felakasztás, rögzítés kérdése maradt hátra. Ehhez forgólyukasztóval lyukat ütöttem a két felső sarokba, majd ringli került a lyukakba. Ezután vettem egy 1 m hosszú drótot, az egyik végétől úgy 8 cm-re elkezdem föltekerni egy fakanál nyelére, s a másik végétől 8 cm-re abbahagytam. A végeket a lyukakba illesztettem, s egy kicsit meghúztam a feltekeret drótot, hogy a megfelelő hosszúságú legyen.
Így fillérekből nagyon mutatós tábla készült.
Ezek után már csak a csomagolás következett, s az izgalom a kedves anyuka részéről, hogy vajon mit készítettem Lilikének. Mert már nagyon kíváncsi volt rá. S természetesen én is eléggé izgatott voltam, mert mégiscsak egy keresztelőre állítottunk be saját ajándékkal, ami azért csak egyszer van egy gyermek életében, Szerencsére anyukának nagyon tetszett, nagyon örült neki, s remélem ha megnő Lilike neki is tetszeni fog, s tudni fogja, hogy ezeket az ajándékokat tőlönk kapta.
Ebbe a levélbe ennyi ötlet fért. Azért is küldtem be őket, mert én is bajban voltam a keresztelő előtt. Egyedi, mutatós, maradandó ajándékot szerettem volna adni. Ami nem utolsó sorban fillérekből elkészült. De azt hiszem, hogy a ráfordított időt, s odaadást nem lehet pénzzel mérni.